Az utolsó lemezlovag Elnézést kérek, ha valakit megbántottam volna, Tudod, soha nem voltam én bébi rossz kissrác, Aki csalna, ölne, lopna, szitkozódna vagy rabolna, Csak akkor voltam gonosz, mikor épp nem volt más. Gyakran martam, mint egy kobra, de nem vertem nagydobra, Nem voltam tekintettel se nemre, se korra, Tettem én a jóra, és hát tettem én a szóra, Igen rossz lóra tesz, ki rólam mintáz meg egy sztárt... Mert Jézus Krisztus szent, ám ezzel nem túl sokra ment, Én meg egy senki vagyok, csak egy utolsó csepp a tengerben. Hát ne mérjen senki hozzá, és hogy művészet a zeném, Egy lapon ne emlegessék! - mert a stílusunk egy szemét: A nyomorból leledzik, a nyomor fiai pedzik Eredendően, s gerince nélkül puha, akár a vaj. És nálunk pont gerince nincsen, csak a break jam, meg az MC-k, De ha másnak nem szúr szemet, akkor engem nem zavar. Refrén (Hát...) Ez itt a lomha holnap reggel, Hol a nap is tompa fénnyel kel fel, Mozgás az nincs, csak az óra, mi csendben üt, Mikor egy kocsi húzott el a ház előtt... TIK-TAKK, TIKI-TAKK, DIB- DOBB, DIBI-DOBB, Ma nem nyit ajtót neked sem a HAPPY HIP-HOP, Itt- ott beragyog. Ez a test, ez a hely, Ez itt a nyugalmat magába foglaló csöpp kehely, Hát ne bontsd meg te sem a csendet (Ó nem!) Inkább figyeld csendben, ahogy élni kezdett A városod, és amint átosont rajta az első napsugár, (Nézd Már!) A sok beszállót, ott lent a megállóban, mind az első buszra vár. Refrén (Én meg csak...) Neked a meztelen tested egy ékszer, Pusztán szép, hát nem nézhetek rád elégszer, Elixír ez, minden kínomra gyógyírként hat, A sok sarlatán futhat - mert semmit sem tudnak! Hisz’ a legfinomabb orvosság, látni a gőzön át Hibátlan alakod kontúrvonalát. S ami átsejlik? - Az a rím, ami vagy, és az ágyam A mondat, melyben megerőszakollak lágyan... Refrén (Épp ezért...)